Április vége felé a legszembetûnõbb a természet változása, szinte minden mag kikelt, nõ és ontják virágaikat a növények, ezernyi illat kavarog a tavaszi szélben, szinte felfoghatatlan a gyors változás a kiskertünkben. Sajnálatos körülmény, hogy egyes helyeken érdemleges csapadék két hónapja nem volt, így továbbra is mindenkit a – lehetõleg tápoldatos – öntözésre buzdítok, legyen az kikelõ magonc, újonnan telepített gyümölcsfa, díszbokor vagy örökzöld.

A rendszeres öntözés mellett komoly járulékos haszna van a talajtakarásnak is, ne hagyjuk fedetlenül ágyásainkat, fáink és bokraink tövét, mely egyben tápanyagként is hasznosul szerves anyag esetén, valamint a gyomok elleni harcban is segít. A talajmûvelést is könnyebbé teszi, hiszen elfelejthetjük a kapálást, és optimális talajéletet alakítunk ki természetes módon.

Ne mindenáron a korai termésre, hanem inkább a biztonságos termesztésre törekedjünk, tehát várjunk még a melegigényes palánták kiültetésével a májusi fagyosszentek elmúltáig. A palánták edzésérõl, a külsõ környezethez szoktatásáról azonban semmi esetre se felejtkezzünk meg! Természetesen a merészebb, vállalkozó kedvû kertészek megfelelõ körülmények között kísérletezhetnek a végleges kiültetéssel is, melyrõl bõvebben a jövõ héten írok.

Megkezdõdik az áldatlan és végeláthatatlan harc a tarackoló egyszikûekkel, melyek hosszú szártagú, sûrûn elágazó módosult szárukkal (stolo subterraneus) szövik át ágyásaink talaját, sok borsot törve orrunk alá, ráadásul folyamatosan járulékos gyökereket fejlesztenek, tehát rendkívül intenzív az ivartalan szaporodásuk, melyet gyakran mi is elõsegítünk a talajmûvelés során. A régi idõkben vasvillával fésülték át a lazább homoktalajokat, majd haladéktalanul elégették a kiemelt indákat. Mindenesetre az biztos, hogy a legrosszabb védekezési mód a levágásuk és kitépésük, mellyel még intenzívebb növekedésre sarkalljuk õket. Kisebb területen a türelmesebb, de harcos kiskertészek próbálkozhatnak a kifárasztásra alapuló talajtakarás módszerével, melynek során 1-2 hétre fekete fóliával letakarjuk a fertõzött területet, majd 3-4 hétre levesszük és hagyjuk nõni, majd ismételten takarjuk – ilyenkor a növény tartalék energiáit a leveleibe pumpálja a tarack.

Nem ajánlom, de aki feladja a mechanikus küzdelmet, szélsõséges esetben használjon szuperszelektív, levélen keresztül felszívódó egyszikûirtó készítményeket vagy glifozát tartalmú gyomirtószert.

A cukkininek már a szabadföldben a helye, a fészkek aljába tegyünk komposztot, melybe a biztonság kedvéért helyezzünk 3-4 magot, legfeljebb kiritkítjuk, ha mind kikelne, és ne felejtsük az extra mikroklímát és gyorsabb
csírázást biztosító mûanyag búrát ráhelyezni.
Kísérletképpen érdemes õsszel a kifejlett terméseinkbõl jónéhány magot kint hagyni a szabadföldben, melyek ilyentájban már maguktól tudni fogják, mi a teendõjük, és akár tovább is palántázhatjuk az edzett növénykéket.

Lassan közeledik az utolsó pillanat, hogy a károsítók nagy nyári elszaporodását még csírájában elfojthassuk, ezért készüljünk fel a gyümölcsfák virágzás utáni permetezésére. Terepszemlét tarthatunk gyümölcsfáink alapos vizsgálatával, miközben a magházak duzzadásának fokából már láthatjuk, milyen termésre számíthatunk nyáron, jut-e elegendõ termés a befõzésre is, vagy rosszabb esetben csak nassolgatásra lesz elegendõ.
Az almatermésûeket pirosbimbós állapotban, tehát még virágzás elõtt permetezzük, ha elengedhetetlennek tartjuk a vegyszeres beavatkozást a természetbe.

A lombosodó málna- és szedervesszõket a támberendezések vízszintes huzalaihoz erõsíthetjük, de a fölöslegesnek ítélt tõsarjaktól is megszabadulhatunk egy nyisszantással.